Valójában azért szerettem volna írni hogy kicsit kiöntsem a lelkem, depressziózzak egy picit. De rájöttem hogy ez nem az én asztalom. Kitartani mindenki elé a lelkem férgeit. Egyszerűen nem. És ezek a problémák is csak jellembeli hibáim miatt élnek. Próbálok javítani magamon, olyannak lenni amilyen szeretnék. Mégis néha azt veszem észre hogy én így vagyok boldog. Dühödt vadállatként aki mindent szét tép maga körül, majd előbb utóbb saját magát is. Ez vagyok én. Rengetegszer elvesztettem magam és ennek hála sikerült megtalálnom darabjaimat és összerakni a mai formámat.
Jövő...kecses szó. Most már hivatalosan is el lett döntve hogy én bizony az embergyógyászat rögös útját fogom járni, avagy orvos leszek. Annyi mindent megrágtam már, annyi foglalkozást. De egyik se tetszett. Viszont ez az amire csak elég rágondolnom és kellemes izgalom fog el.
Valamint megint rám tört, a na én új emberekkel akarok megismerkedni. Fogalmam sincs ilyet hol fogok tenni. Vagy hogy egyáltalán miért. Céljaim kiismerhetetlen útvesztője...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése